Az elmúlt 3 alkalommal a kenyértörésről és a bemerítésről volt szó. Most olyan veszélyekről, kísértésekről szólok, amelyek arra a hívő emberre is leselkednek, aki azt hiszi, hogy áll, és nem vigyáz, hogy el ne essék.

Olv. 1Kor 10,1-12. Szó lesz: 1. Izrael népe szabadításáról. 2. Kísértések, próbák a szabadításunk után. 3. Ne kívánjunk gonosz dolgokat! 4. Mindnyájan és némelyek.

1.) Izrael népe szabadításáról

Ez azért tanulságos, mert ezek előképei annak, amin a hívő ember átmegy, amiről a kenyértöréssel és a bemerítéssel bizonyságot teszünk.

* Isten Izraelt hatalmas kézzel vezette ki Egyiptomból. A bárány vére megmentette őket az öldöklő angyaltól, és utána szabadon kivonulhattak Egyiptomból.

A hívő embereket is hatalmas kézzel mentette ki az Úr a bűnből, a világból, a Sátán fogságából. J. Kr.-nak, az Isten Bárányának vére által megmenekültünk Isten haragjától is. Erre emlékezünk a kenyértörésben.

* Aztán Izraelt az Úr csodálatos módon vezette át a Vörös tengeren, amiben az egyiptomi sereg elpusztult. A tenger túlsó partján már teljesen szabadok voltak, és örömmel énekeltek, hálát adva Istennek. Ez az átkelés a bemerítést jelképezi. Olv. 1Kor 10,1b-2 Mózesbe merítkezni azt jelentette, hogy azonosultak vele, elismerték vezető szerepét. A mi bemerítésünk = Kr.-al azonosulunk, Neki engedelmeskedünk.

* Csodálatos dolgokat mond még ezen felül is az Ige Izraelről: Olv. 1Kor 10,3-4. A szellemi eledel a manna volt, a szellemi ital valóságos víz volt. Azért volt mégis szellemi, mert természetfeletti módon kapták, és annak a szellemi tápláléknak és italnak az előképe volt, amit Kr.-ban kaptunk.

Isten gyermekeinek ma a szellemi eledele és szellemi itala az Ige. Van Kősziklánk, J. Kr, Aki velünk jár, nem hagy el! Van felhő- és tűzoszlopunk, az Úr, az Ige és a Szt. Szellem, Aki vezet minket! Mindent megadott ahhoz, hogy tovább haladjunk a földi vándorutunkon, és elérjük a mennyei célt.

* De itt jön a figyelmeztetés: 1Kor 10:5 De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Csak Káleb és Józsué nem halt meg a 20 év feletti harcosok közül! A többség elpusztult! Komoly figyelmeztetés ez!

Valaki a következő ellenvetést tette: Izrael népe ószövetségi nép volt. Ők még nem születtek újonnan, bennük még nem volt Szt. Sz., és azért viselkedtek így. De bennünk, Isten gyermekeiben él a Szt. Sz., mi újonnan születtünk, minket Isten kedvel J. Kr.-ért, és mi nem hullhatunk el a pusztában. De álljon itt az Ige figyelmeztetése, ami nemcsak a korinthusi hívőknek, hanem nekünk is szól: Olv.1Kor 10,6 és 11-12: Példáink lettek! Figyelmeztető példák!

Megírattak a mi tanulságunkra! Azért, hogy vigyázzunk, ne tegyünk úgy, mint ők!

Vegyük komolyan a figyelmeztetést! Hallottam már testvéreket, akik úgy vélekedtek, hogy olyan nagy Isten kegyelme, szeretete, Ő annyira őriz, és úgy vezet, hogy ilyesmi nem történhet meg velünk, mint Izraellel. Aztán olyan hangokat is hallottam, hogy mi szabadságra hívattunk el, nem vagyunk a Törvény alatt. És mi történt? Ezek a testvérek, egy idő után úgy jártak, mint Izrael: súlyos, botrányos bűnbe estek! Úgy, ahogy Korinthusban is megtörtént!

Mindannyiunknak szól a figyelmeztetés: aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, (= vigyázzon, őrizkedjen), hogy el ne essék! Megállhatunk, mert olv. 1Kor 10,13!

2.) Kísértések, próbák a szabadításunk után

Nézzük meg a felolvasott Igéből, milyen kísértésekkel került szembe Izrael, és kerülhetünk szembe mi is!

6. v.: gonosz dolgokat kívántak. 7. v.: bálványt imádtak. 8. v.: paráználkodtak.

9. v.: Krisztust kísértették. 10. v.: zúgolódtak.

Ugyanezekre és hasonló kísértésekre az újonnan született, kenyértörő és bemerített hívő ember is fogékony, mivel testünk a régi, amiben nem lakik semmi jó. Ezért mondja az Ige, hogy vigyázzunk, öldököljük meg a bűnös kívánságokat.

A felsorolt bűnök nemcsak az ószövetségi nép körében ütötték fel a fejüket, hanem Korinthusban is! 1Kor 5,1-2: Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, amilyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye. És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, aki ezt a dolgot cselekedte. Ezt azért említem, mert jellemző. Ha egy gyülekezetben, a hívők közt súlyos bűn van, nemcsak paráznaság, hanem bármi más, akkor a hívőknek, az egész gyülekezetnek meg kellene keseredni, szomorkodni, gyászolni, és kivetni az ilyet maguk közül. De néhány helyen úgy történik ma is, mint Korinthusban, hogy megalázkodás és Isten szerinti szomorúság helyett felfuvalkodnak, nem hallgatnak az Igére. Pl. arra hivatkoznak, hogy J. Kr. vére már eltörölte ezt a bűnt is, és mi nem ítélkezhetünk. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mi szeretjük a bűnösöket, hiszen J. Kr. a bűnösök barátja.

Testvérek! Ez óriási félreértés, és a dolgok összekeverése. Az a gyanúm, hogy ebben az is benne van, hogyha én vétkezem, engem se ítéljenek meg, engem se zárjanak ki a gyülekezetből, nézzék el nekem is! De így romlik el teljesen egy gyülekezet! Mert Isten félelme és az Igének való engedelmesség helyébe emberi együttérzés, emberi meggondolások és számítások lépnek!

3.) Ne kívánjunk gonosz dolgokat!

1Kor 10,6: Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. A következő alkalommal majd a többi bűnnel is foglalkozunk, de most csak ezzel, amit elsőként említ az Ige: mi ne kívánjunk gonosz dolgokat!

Milyen gonosz dolgokat kívántak a pusztában? Olv. 4Móz 11,1-6. panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. Mi volt a rossz? Ismét olv. 4b-6.v. Döbbenetes! Már nem emlékeztek a rabszolgaságra, gyermekeik meggyilkolására, a korbácsütésekre. Nem volt ott ingyen hús és hagyma, de a manna tényleg ingyen volt, kegyelemből! Nem emlékeztek, hogy mit tettek velük az egyiptomiak, és ők hogyan könyörögtek Istenhez a szabadításért. Már csak arra emlékeztek, hogy húst ettek, és hozzá uborkát, dinnyét és hagymát. Már csak a hasuk számított!

Az Ige minket is figyelmeztet: Fil 3:17-19 figyeljetek azokra, akik úgy járnak, amiképpen mi nektek példátok vagyunk. Mert sokan járnak másképpen, kik felől sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törődnek.

De miért gonosz dolog húst és hozzá zöldségeket kívánni? Önmagában nem az ilyen étel a bűn, hanem az, amilyen körülmények közt kívánták. Az a gonosz, hogy nem értékelték, amit Isten tett velük, ahogyan vezette őket naponként a pusztában, ahogy enni és inni adott nekik. Ahogy megvédte őket mindenféle pusztai veszedelemtől, és a rettenetes hőségtől. Nem értékelték, hogy köztük van az Úr, és haladnak az Ígéret földje felé. Már csak a hasuk kívánsága érdekelte őket. Ugyanazt kívánták, mint amit Egyiptomban ettek. Aztán már mindenestől fogva vissza akartak menni Egyiptomba, ami a sátáni világ jelképe!

Testvérek! Ez az egyik kísértés számunkra: a világ. 1Ján 2:15-16 Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.

Figyeljük meg, hogy a világ a test kívánságát akarja kielégíteni. A reklámok, a közbeszéd mind a test kívánságát akarja felkelteni. Még ezt is vedd meg, még erre is szükséged van! Megérdemled, neked még ez is, az is jár! Aztán aki sokat nézi és hallja ezeket, abban egy idő után felgerjed a vágy ezek után, és dolgozik, hajt, hogy megszerezze, de ezek nem teszik elégedetté és boldoggá. Ha pedig nem tudja megszerezni, kezd panaszkodni és zúgolódni Isten ellen. Gonosz dolog ez!

Isten jól tudja, mi kell nekünk. Ha nem elég a manna, akkor a hús, a világi dolgok kívánása csak veszedelmet hoz ránk. 4Móz 11:33 A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, amikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással. 4Móz 11:34b ott temeték el a mohó népet.

Vajon hány hívő ember vesztét okozta a világi kívánság! Ne szeressétek a világot! Vegyük a szívünkre: Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Amikor elhalványul előttünk, miből szabadított meg az Úr, lassan visszaszivárog a szívünkbe a világ szeretete, és vakká tesz. 2Pét 1:9b elfelejtkezvén a régi bűneinkből való megtisztulásról.

4.) Mindnyájan és némelyek

Azt olvastuk: mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;  És mindnyájan egy szellemi eledelt ettek; És mindnyájan egy szellemi italt ittak.

De némelyek bálványimádók voltak, némelyek paráználkodtak, némelyek Krisztust kísértették, némelyek zúgolódtak, és elvesztek a pusztában.

Különös, hogy Isten mindenkit ugyanabban a kegyelemben részesített, ugyanúgy táplálta, ugyanúgy vezette, de egyik így, a másik úgy viselkedett.

Ugyanezt figyelhetjük meg ma is. Akár még a családban is, de a gyülekezetben is. Mindenki ugyanazt az Igét hallgatja, ugyanarról a Krisztusról hall. Ugyanabban a kegyelemben részesül, de különféleképpen reagálnak, válaszolnak rá.

Miért? Mi az oka? Az ok az ember szívében van!

Vannak, akik megelégedettek azzal, amit az Úr ad nekik. Nem vágynak világi gazdagságra. Nem vágynak világi hírnévre, dicsőségre. Nem vágynak arra, amit a világ adhat. Vagy ha ilyenféle vágy felébred bennünk, azt megöldökölik azért, hogy Krisztusból többet vehessenek, hogy Őt jobban megismerjék. Ahogy Pál írta:

Fil 3,8: kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem. De vannak, aki nem így gondolkoznak. Nem öldökölik meg magukban a testi és világi kívánságokat, amiből veszedelem és kár származik.

Befejezés

Még egyszer: 6. v.: ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak.

12. v.: Aki azt hiszi, hogy áll, meglássa (vigyázzon), hogy el ne essék! Ámen.